Körülbelül egy éve (de hát én még csak most hallottam róla) egy pittsburghi középiskolás fiú, Suvir Mirchandani egy tanulmányi versenyen mutatta be zseniális ötletét, aminek alapja az, hogy sokallta a középiskolai beadandó dolgozatok nyomtatását, és kísérletezgetve a betűtípusokkal rájött, hogy nem mindegy, milyen betűvel írt dolgozatot nyomtatunk.
A betűtípusoknál használt tinta mennyiségét összemérte, és nagyon érdekes adatot kapott. A Times New Romanhoz képest a Garamond 24 százalékos költségcsökkentést jelent a nyomtatásnál (a tintafelhasználást nézzük). Ami azt jelenti, hogy elég csupán a Garamond betűtípusra váltani, hogy majd egynegyeddel csökkentsük a nyomtatási költségeket.
A fiú kiszámolta, hogy ha iskolájában is Garamondra váltanának a Times New Roman helyett, akkor évente 21 ezer dollárt spórolnának. De állami szinten is kalkulált, számításai szerint 400 millió dollárt takarítana meg az állam, ha minden kormányzati dokumentumot ezzel a betűvel nyomtatnának. Ehhez még jön az is, hogy a tintapatron jó része vízből van, tehát ha kevesebb tintát használunk, kevesebb vizet is kell nyomtatásra fordítani. Tiszta sor, ökolábnyom csökkentésről van itt szó.
A CNN beszámolója a 14 éves diák ötletéről:
