Ha valaki Berlinben jár, most már eggyel több látnivaló közül válogathat, ugyanis átadták a város déli határán a tempelhofi reptér közelében (egy régi sörgyár területén) Európa legnagyobb városi farmját.

Naná, hogy felírtam a listámra, hogy hova kellene mihamarabb eljutni, és jól szétnézni. Amit innen, távolról tudok, az az, hogy egy pilot projekt annyira kinőtte magát egy konténerből, hogy egymillió eurós befektetéssel (alapítók, magán befektetők és kockázati tőke-alap kezelők) immár 1800 négyzetméteres területen folytatja útját. Az ötlet az, hogy üvegházban termesztenek alapvető zöldségeket, úgymint paradicsomot, uborkát, spenótot, és itt jön egy kis csavar, ugyanis a növényeket nem földbe ültetik, hanem aquapóniás rendszerben, halakkal teli tartályokkal lesznek szoros kapcsolatban. Szóval nem az anyaföldből táplálkoznak, hanem a halak vizéből.

A zöldségeket kis boltjukban, és dobozos, előfizetéses rendszerben tervezik értékesíteni heti szállítással, egy havi adag kb. 60 euróba fog kerülni. Az itt tenyésztett halak kilója pedig 15 euró lesz, ezeket magánszemélyek és éttermek részére árulják majd.

A három alapító, Christian Echternacht, Nicolas Leschke és Karoline vom Böckel  - ECF Farmsystems név alatt -  számításai szerint évente 25 tonna halat és 35 tonna zöldséget fognak saját rendszerükkel a piacra juttatni. A termesztés mellett technológiai tanácsadással is foglalkoznak, céljuk, hogy minél több aquapóniás rendszer jöjjön létre. Nekik köszönhető Svájc legnagyobb tetőtéri farmja is.

És hogy mitől nagy szám ez?

Az aquapónia egy környezetkímélő termesztési technológia, ahol a halak vizét maga a növény át/kiszűri, így az tápanyagként (tárgyaként) funkcionál. A növényeknek emiatt nincs feltétlenül szükségük műtrágyára és növényvédő szerekre. A rendszer további előnye egy hagyományos üvegházas termesztéssel szemben, hogy itt 90 százalékban ki lehet váltani az öntözést a halakkal való együtt éléssel, vagyis nem kell külön locsolni a növényeket. Ezek környezetvédelmi, egészségügyi és anyagi szempontból sem mellékes szálak.

Elnézegetve a berlini projekt képeit, ez nem éppen háztáji méretekre lett szabva, hanem nagyon modern, szinte már jövőbe mutató technológiával, rendszerekkel van felszerelve. De azért általában igaz, hogy azzal, hogy nem földben, hanem aquapóniában élnek a növények (és persze a halak), kisebb és nem szokványos helyen, mondjuk egy lapostetőn vagy egy teraszon is folytathatunk mezőgazdasági tevékenységet.

Ez a berlini városi farm azért is jó példa, mert megmutatja, hogy lehet egy fenntarthatósági projekthez is komoly befektetőket találni, és naggyá válni, és azt is jól szemlélteti, hogy van igény a helyi termékek iránt. Egyre fontosabb közel lenni a vásárlókhoz helyi, friss termékekkel, mert így nem kell utaztatni az árut, és az frissen, kisebb környezeti terheléssel jut el a fogyasztóhoz.